Bátorítás ez akkor, amikor nehéz. Mert néha az...és ilyenkor az egyedüli vigasztalás az, hogy Isten ismer, szeret, elfogad, támogat. 

"Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísértetni, sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." 1Kor 10:13

Néha abba a tévedésbe esek, hogy Istent az emberekhez hasonlítom. Pedig Őt semmihez sem lehet hasonlítani. Ő tökéletes. Teljesen boldoggá tud tenni. Elég az Ő kegyelme mindenhez.
Nekünk ezt persze nehéz felfogni, nem is lehet, mert mi annyiszor csalódást okozunk, hogy ha azt Ő mind számba venné, már sehol se lennék..

Most ez foglalkoztatott, mivel én is, mint sok más ember, próbáltam magamban boldogulni, a boldogságot emberekben keresni és mivel nem találtam, azt hittem mindennek vége...de nem, mert Isten jött újra és megmutatta szeretetét felém. Ez a csoda!

Végezetül egy vers:

Túrmezei Erzsébet: 

Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

Új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.