Nem értem
Az éjszakáid csillaghímesek,
a nappalodban zeng aranysugár,
ha akarod: künn zúzmara zizeg,
s ha akarod, bő termést oszt a nyár.
Ha akarod: a porból ember támad,
s ha akarod, hát ismét porba hull.
Ha akarod, úgy zokog Teutánad,
s ha akarod, hát némaságba hull.
A földi ember nem érti hatalamd.
Elég lenne, hogy mozduljon kezed:
törölj az égről csillagbirodalmat,
s a mindenséget semmivé tegyed.
Bocsásd meg, Uram, hogy dicsérni merlek,
árnyék dicsér, a hulló földi por.
Nem értem, Uram, neked mire kellek?
Az én lelkem vakság, bűn tipor.
Én csillagfényes éjszakáid titkát:
hatalmadat meg sose érthetem.
S ha értené is, amit szemem itt lát,
imára zárnám reszkető kezem,
s hatalmadnál nagyobb szerelemedet
csodálnám csak, hogy egy porszem miatt,
- miattam is - meg sosem érthetem.
hogy áldozhattad egyszülött Fiad.
(Csiha Kálmán)
a nappalodban zeng aranysugár,
ha akarod: künn zúzmara zizeg,
s ha akarod, bő termést oszt a nyár.
Ha akarod: a porból ember támad,
s ha akarod, hát ismét porba hull.
Ha akarod, úgy zokog Teutánad,
s ha akarod, hát némaságba hull.
A földi ember nem érti hatalamd.
Elég lenne, hogy mozduljon kezed:
törölj az égről csillagbirodalmat,
s a mindenséget semmivé tegyed.
Bocsásd meg, Uram, hogy dicsérni merlek,
árnyék dicsér, a hulló földi por.
Nem értem, Uram, neked mire kellek?
Az én lelkem vakság, bűn tipor.
Én csillagfényes éjszakáid titkát:
hatalmadat meg sose érthetem.
S ha értené is, amit szemem itt lát,
imára zárnám reszkető kezem,
s hatalmadnál nagyobb szerelemedet
csodálnám csak, hogy egy porszem miatt,
- miattam is - meg sosem érthetem.
hogy áldozhattad egyszülött Fiad.
(Csiha Kálmán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése