Idézet.

"Az élet sokkal több annál mint élni és meghalni, az élet az, hogy megértem Isten akaratát az életemre nézve."

Nagyon megtetszett ez az idézet meg az utóbbi időben foglalkoztat is, hogy pontosabban mi az Isten akarata  életemre nézve. Az elmúlt pár napban kicsit betegeskedtem, lázas voltam meg a torkom is fáj még mindig. De már javulok.  

Csak ennyit akartam ide írni, most még vakációzok egy keveset.  Majd még írok :)

Hihetetlen,

hogy milyen hamar eltelt ez a nyár és hogy már mindjárt ősz van, meg persze kezdődik a suli is. Vége lesz a késői lefekvéseknek, meg az éjszakába nyúló beszélgetéseknek. Pedig még júniusban azt hittem, hogy, csak nem fog az olyan hamar eltelni. Nem csak, hogy eltelt, hanem elrepült. Nem is vettem észre..
 
Lehet feltűnt, hogy hetente csak egy bejegyzést írok, lehet azért is mert még nem jöttem annyira bele a blogozásba (nem mintha szeretnék  nagyon belemélyülni), lehet megváltozik ez majd idővel.  Azért mindig is szeretném a fontossági sorrendemet rendben tartani:)

Bele kell jöjjek abba is, hogy mit és milyen gyakran írok ide ki, nehogy idővel meglepődjek majd dolgokon. Mondjuk elég sokat gondolkodtam azon, hogy legyen-e nekem is blogom, vagy maradjak meg csak az olvasói szinten. Aztán erre esett a választás. Remélem nem fogom megbánni. Minden jót! :)

Hétvége

   Programdús hetem és hétvégém volt. Mindenfélét csináltam és olyan hamar eltelt. Főleg a hétvége. Péntek reggel elmentünk már itthonról és csak most kerültünk haza. Voltunk Szalontán, aztán tegnap nővéremmel átmentünk Magyarba is a másik nővéremhez :) és csak ma délben jöttünk haza. Délelőtt ott voltunk gyülibe.

Aztán délután Szalontán. Magyarból jött velünk Nosza is, haza egy néhány napra. Jó lesz ez a pár nap amíg itt lesz, mert újra együtt lehet a lány csapat, ritkább már az ilyen alkalom.

Nem találtam frissebb képet és olyat sem amin mind a 4en rajta legyünk.

    Szeretem a vasárnapi napot, általában feltöltődve jövök haza és kezdődhet a hét. Amikor iskola van akkor ennek nagyobb szükségét érzem. Szeretnék mindig nyitott lenni, hogy az Úr úgy munkálkodjon bennem ahogyan Ő szeretne. 

    Van néhány vers amit különösen nagyon szeretek és persze van  egy kedvenc:). Már sokszor gondolkoztam azon, hogy felolvasom a gyülibe viszont még soha nem került rá sor. Nem találtam még meg a megfelelő pillanatot vagy csak bátorságom nem volt hozzá mert féltem, hogy elsírom magam. Nem is tudom. Ma délután pedig az egyik nő az imaházból kiállt és elmondta. Sajnáltam is egy kicsit, hogy én már nem fogom tudni felolvasni de hát ez van. Ezt a verset  egy könyvben olvastam már régebben és még azóta is sokszor. A címe az, hogy: Várakozás, és szeretnék idézni belőle egy részletet. Az egész vers a várakozásról szól és arról, hogy sokszor milyen nehéz Istenre várni.

     

       " Uram, azt ígérted, kérjek, s megadod ha hittel teszem.

         Uram, én kértem, de most már kiált szívem:

         Elég a kérésből, válasz kell hamar!

         S a válasz nem késett, jött csendesen halkan:

         A Mester újra szólt: Várj még gyermekem!

         A székre roskadtam legyőzve, lázasan,

         S Istenre morogtam: ugyan mire,.. Uram?

         Ekkor letérdelt mellém, velem sírt kedvesen,

         Gyöngéden így szólt: Adhatnék jelet.

         Megrázhatnám a mennyet, hogy elsötétüljön a nap.

         Életre kelthetném a holtakat, s elmozdulhatna a hegy,

         Mindent megadhatnék mit kérsz, s örülnél nagyon,

         Megkapnád kívánságodat, de nem ismernéd az Adót.

         Nem ismernéd szeretetem, mily mély minden szent felé,

         Nem tudnál az erőről,  mit a lankadó átél,

         Nem tanulnál meg átlátni az elkeseredés fellegén,

         Nem tudnál bízni bár mindig jelen vagyok.

         Nem ismernéd az örömöt, mikor bennem nyugodsz,

         Csak a sötétséget és csöndet láthatod. 

         ....

         Ha fájdalmad gyorsan elillanna, nem tudnád mit jelent, hogy:

         Kegyelmem mindig elegendő neked.

         Álmaid valóra válnának,

         s szeretteid mindent megkapnának hirtelen,

         Ám milyen nagy lenne a veszteség,

         ha elveszíteném mit benned véghez viszek.

         Csitulj el gyermekem, s idővel meglátod,

         Legnagyobb ajándékom az,

         Ha megismersz engem."

Ez nem az egész vers, de most ennyi elég. Nekem ez a vers nagyon sokat mond akárhányszor csak elolvasom. Ezzel zárok is. Majd még jelentkezem. :)

  

Formál.

    Az utóbbi időben sokat formálódtam, legalábbis én így érzem. Az Úr sok mindenkit felhasznál, sokszor olyan embereket akikről soha nem gondoltam volna, hogy valaha is segíteni fognak nekem (még ha tudtukon kívül is).

     Van, hogy személyek által hoz változást de van olyan is, hogy egy ének vagy egy vers által. Boldog vagyok, hogy tudhatom, hogy a világmindenség Ura törődik velem is.

   

    

    Változatos az élet most errefelé, vakációzok még amennyire lehet.:)  Most nálunk volt pár napot az egyik unokahúgom, Dorisz. Annyira aranyos ez a leányzó. Most van az: "ez mi ez?" időszaka. Mindenre tudni akarja a választ és nagyon sokat kérdez. Az este beszélgettünk az asztalnál az ilyen rokoni szálakról. Mondtuk, hogy neki csak egy testvére van és nem kilenc. Azután mondtam neki, hogy én vagyok neki az egyik nagynénje, erre ő: nem! Azután megkérdeztem tőle, hogy akkor én ki vagyok neki erre ő azt válaszolta, hogy: a bogaram.:) Íme egy kép kettőnkről:

    Nagyon szeretem a családomat, remélem a jövőben ezt még jobban ki tudom fejezni majd. Azt hiszem most ezzel zárok is.  Szép hetet mindenkinek!:)

Nyári élmények

   Ez a nyaram is úgy indult mint az összes eddigi. Nem szerveztem túl a programomat, hagytam, hogy a dolgok menjenek egymás után szép rendben. Egyik fő célom az alvás meg a pihenés volt ami eddig elég jól összejött.
   Azután jött egy hirtelen táborozás az ifivel Arieşeni-be ami persze sok szempontból nagyon jól telt:) Jó így jobban megismerni az ifi tagjait egy táborozás alatt, mert a gyülibe ez nem igazán lehetséges.

    Mindig is féltem attól, hogy vakációban megromlanak az addigi jó barátságok és, hogy azután nehéz lesz megint összekovácsolódni. Minden júniusban elterveztük, hogy majd találkozunk legalább 2 hetente de eddig ez egy nyáron sem valósult meg. Hálás vagyok azért, hogy az idén ez is sikerült ha nem is 2 hetente de legalább tudtuk ápolni a jó barátságokat.

Sajnos itt csak 3an mivel egyikünk fényképezett.

   Egy hetet tölthettünk Magyarba is az egyik nővéremmel meglátogattuk a másikat:) mivel ő odament férjhez. Ez is nagyon jól telt, nem volt unalom.

  Miután hazajöttunk elérkezett a várva várt Hargita:). Az ördög már előtte megkísértett azzal, hogy ne menjek el mivel adott különböző nehezségeket az úttal kapcsolatban is. A táborban tölthettem 9 napot, kegyelemből, együtt kb. 90 fiatallal. Együtt énekeltünk, együtt imátkoztunk, beszélgettünk, játszodtunk, ettünk és minden olyan jó volt. Én személy szerint  pontosan azt kaptam amire szükségem volt és hiszem, hogy mindenki más is. Nagyon örülök annak, hogy nem hagytam ki a tábort, biztos megbántam volna.

   Hazajöttem egy élményekkel teli hét után és nagyon hálás vagyok az Úrnak érte! (sajnos én nem sok képet csináltam ezért nem tudok ide feltenni egyet sem)

 

  Amit még kifelejtettem az egy esküvő volt, Krasznán, Zolinak és Evónak. Szépek voltak:)

  Tehát most itthon vagyok nem tudom mi lesz a program még erre a nyárra de az biztos, hogy ez az egy hónap ami még hátra van csak úgy elrepül majd. 

   Kívanok mindenkinek egy áldott nyarat, ki kell élvezni addig amíg még tart:)

Kezdő vagyok

még itt a blogon, igaz olvasom mar régóta néhány ember blogját. Remélem megszeretem majd és meg tudom osztani azt amit lehet és kell. Egyenlőre ennyi:)